Áldozatazonosító szolgálatot hoznának létre

 

 

‹›×

A megváltozott biztonsági környezet miatt is időszerű lenne egy áldozatazonosító szolgálat felállítása Magyarországon. Az Európai Unió legtöbb tagországában, így például Csehországban és Lengyelországban is működik egy-egy ilyen, az Interpol módszertanán alapuló szakértői csapat, amely tömegszerencsétlenségek esetén gyors és hatékony megoldásokat kínál az áldozatok azonosítására. A témáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán rendeztek szakmai tanácskozást.

Még a 80-as évek elején, az Interpol Manilában tartott tanácskozásán fogadták el a tagállamok, hogy létrehoznak egy halálos tömegszerencsétlenségek áldozatainak azonosításával (Disaster Victim Identification - DVI) foglalkozó csoportot. Ez 1986 óta az Interpol állandó bizottságaként, majd tavaly óta munkacsoportjaként működik. A szervezetbe számos tagország delegál képviselőket, akik között nyomszakértők, genetikus szakértők, antropológusok és igazságügyi orvos szakértők is találhatók. A munkacsoport információkat gyűjt a bekövetkezett tragédiákról, és az adatok feldolgozásával, a levont következtetésekkel segíti a gyakorlati munkát. Felvilágosító előadásokat, továbbképzéseket is tart az Interpol több mint 190 tagállama szakembereinek. Hazánkban először a Budapesten tartott Interpol nagygyűlés után, 2001-ben merült fel, hogy szükség lenne egy hasonló csoportra. A 2003-as siófoki tragikus buszbaleset erősített rá arra, hogy hasonló tömegszerencsétlenségek esetén szükség lenne a nemzetközi elvárásoknak megfelelő intézkedésre és eljárásra. Angyal Miklós rendőr ezredes –aki akkor már orvos szakértőként vett részt az áldozatok azonosításában – a rendezvényen elmondta, hogy egyre nagyobb a remény egy áldozatazonosító szolgálat létrehozására Magyarországon is. Hazánk ugyanis még nem rendelkezik tömegszerencsétlenségek halálos áldozatainak azonosítására egészségi és pszichés szempontból válogatott, szakmailag kiképzett és jól felszerelt szakértőkből és rendőrökből álló szervezettel.  Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen bármikor bekövetkezhet, akár hazánktól távol is egy olyan baleset, vagy katasztrófa, amikor szükség van a magyar áldozatok azonosítására. A szakember szerint az Interpol DVI tevékenységéhez kapcsolódó, akár az ORFK égisze alatt működtetett áldozatazonosító szolgálat a világ bármely pontján bekövetkező, magyar állampolgárokat érintő, halálos tömegszerencsétlenségek esetén el tudná végezni az áldozatok természettudományos alapú, gyors és szakszerű azonosítását. Mindenestre a szakmai háttér már megvan a szolgálat létrehozásához Angyal Miklós szerint, aki úgy látja, hogy egyfajta mentális támogatást is kell kapniuk a szolgálatban résztvevőknek. Az ezredes elmondta, hogy évtizedek óta szoros szakmai és tudományos együttműködés van a témában a rendészeti szervek, különböző hazai egyetemek igazságügyi orvostani intézetei és a rendőrtisztképzésért felelős intézmények között. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen jelenleg is zajlik a munka egy kiemelt Ludovika kutatóműhely keretében, amelynek egyik fő kutatási vonalát jelentik az áldozatazonosítással kapcsolatos vizsgálatok.

Angyal Miklós szakmai pályafutása során számos alkalommal szerzett tapasztalatot a témában. Az egyik legnagyobb volumenű feladata a 2004-es indiai-óceáni cunami által okozott katasztrófa áldozatainak azonosításában való közreműködése volt. Minden idők egyik legnagyobb erejű földrengése több tíz méter magas hullámokkal lecsapó cunamit indított el az Indiai-óceánon, ami aztán még több kilométerre a partoktól is szinte mindent megsemmisített Indonéziában, Thaiföldön és több közeli ország partvidékén. Több mint 200 ezren meghaltak, és nagyon sok áldozatot a mai napig nem tudtak azonosítani. A magyar szakember az osztrák áldozatazonosító szolgálat berkeiben dolgozott mintegy két hétig Thaiföldön. Elmondta, hogy nagyon rossz körülmények között tevékenykedtek, hiszen a holttestek jelentős részét hűtés nélkül, táborokban tárolták, miközben a hőmérséklet és főleg a páratartalom nagyon magas volt. Mindezek jelentősen nehezítették az áldozatok azonosítását. A szakemberek az eltűnt személyekről és a fellelt holtestekről is készítettek adatbázist és ezt a kettőt hasonlították össze.

A már említett Interpol DVI szakértői munkacsoportnak van egy alkalmazott protokollja az áldozatok azonosítására. Filozófiájuk fontos jellemzője az interdiszciplináris megközelítés, a szabványosított eljárások, valamint a kegyeleti és szempontok maximális tiszteletben tartása. Petrétei Dávid rendőr százados ennek az eljárásnak a részleteiről szólt a rendezvényen. A Nemzeti Nyomozóiroda munkatársa elmondta, hogy öt fázisban történik az áldozatazonosítás, a helyszíni munkától kezdve a személyazonosság hivatalos megállapításáig. Először a helyszínelés, a holttestek összegyűjtése és elszállítása történik, majd következik a bonctermi adatgyűjtés, az azonosító jegyek adminisztrálása. Fontos lépés, hogy az eltűnt személyek esetében is részletes adatgyűjtés történjen, hiszen ez adja majd az egyik alapját az adatbázisok összevetésének. Végül a szakértői csoport egy szakvéleményt ad ki, amely még nem minősül hivatalos eredménynek, azt egy másik testület állapíthatja meg a szakértői jelzések alapján. A szakember elmondta, hogy a folyamat során elsődleges (DNS, fogazat) és másodlagos (orvosi adatok, személyes tárgyak) adatokat gyűjtenek a szakemberek az áldozattal kapcsolatban. Nagyon fontos szabály, hogy nem lehetséges vizuális azonosítás, hiszen ez számos alkalommal vezetett már lelki tragédiákhoz is, amikor felcseréltek áldozatot és túlélőt. Petrétei Dávid is úgy véli, hogy nagy szükség lenne egy magyar szolgálat létrehozására, amelyben tapasztalt, elhivatott, nyelveket beszélő szakemberek kapnának helyet, alapos elméleti és gyakorlati felkészítést követően. Őket hazánkban és külföldön is be lehetne vetni a tömegszerencsétlenségek helyszínén és a bonctermi feladatok ellátásában is. Hasonlóan vélekedik Dr. Keller Éva egyetemi tanár is. A Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatója is „régi motoros” a szakmában. Már a 90-es években részt vett az Egyesült Államokban egy áldozatazonosítási tanfolyamon, amelyet neves amerikai szakemberek tartottak. Szerinte az elmúlt években is számos olyan tömegszerencsétlenség történt a világban, így Európában is, amely sok áldozattal járt. Ilyen nálunk is bármikor bekövetkezhet, ezért célszerű felkészülni rá. Munkatársaival együtt korábban is próbálkoztak egy áldozatazonosító szervezet létrehozásával, most azonban ahogy ő fogalmazott, „felcsillant a fény az éjszakában”, azaz egyre közelebb jutunk a megvalósuláshoz. Erre azért is van szükség, mert ma már szinte minden Nyugat-európai országban működik ilyen szolgálat és teljesen elfogadott az Interpol által kidolgozott protokoll. Ráadásul a nemzetközi rendőrségi szervezet kész is az együttműködésre és a támogatásra, de „meg kell teremtenünk magunknak azt a lehetőséget, hogy ezt a segítséget el tudjuk fogadni”.

A történelemben egyébként már nagyon régóta létezik az áldozatazonosítás fogalma és tevékenysége. A rendezvényen Bezsenyi Tamás r. őrnagy ismertette a legfontosabb mérföldköveket. A Rendészettudományi Kar oktatója például szólt az amerikai függetlenségi háborúban elesett Warren tábornok holttestének azonosításáról, amely az állkapcsa alapján történt meg. Új fejezetet nyitott a 20. században az a módszer, amelyet a hírhedt náci orvos, Mengele azonosításához használtak a szakemberek. A szuperimpozíciós technika alkalmazásán alapuló arcrekonstrukciós módszer során az áldozatról korábban készült fényképeket használnak fel az azonosításhoz. Ez az eljárás nem sokkal később Magyarországon is megjelent, amikor az úgynevezett Soós-ügyben Pataki Károly pénzügyőr holttestét azonosították ezzel a módszerrel. Bezsenyi Tamás elmondta, hogy az állam fokozatosan ismerte fel azt, hogy az áldozatazonosítás terhét nem lehet csak a hozzátartozókra hárítani. Ezért is tartja ő is fontosnak, hogy Magyarországon is elinduljon egy olyan szolgálat, amely a szakértők segítségével az eddigieknél hatékonyabban és gyorsabban végezné el ezt a feladatot.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Bodó Pál