A migrációs kockázat Európában 2014 óta van előtérben - nyitotta meg az Integration vs. Segregation – Muslim and other communities in Europe című, angol nyelvű workshopot Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ vezetője. Véleménye szerint a magyar társadalom fél az idegenektől, ezért nehezen integrálnak más etnikumhoz tartozó kisebbségeket. A kérdés komplexitásából adódóan a rendezvény néhány fő dimenzióra koncentrált: a gazdasági, a politikai és az európai aspektusokból vizsgálták az előadók a témát.
Rebecca Schönenbach, a Vorsitzende des Veto! Für den Rechtstaat e. V. alapítója az önálló szegregációt mutatta be a muszlim közösségekben. A legnagyobb ilyen csoport Franciaországban és Németországban él. Fontos kiemelni, hogy nem mindenki muszlim, aki a Közel-Keletről érkezik. Az integrációjuk nehezen indult be a kulturális különbségeknek köszönhetően. A probléma ott kezdődik, hogy a harmadik generáció (akiknek a nagyszülei vándoroltak Európába) nem fogadják el az adott ország értékeit, nézeteit. A munkavállalás sem egyszerű, gyakran akadály a nyelvi és a vallási különbségek. Minél több akadállyal néz szembe egy közösség az integrálódás során, annál több követelésük lesz. Az extrémebb igények és elvárások be nem teljesülése radikalizációhoz vezethet.
A 2012-2016 közötti növekvő iszlám szélsőségekről Shermandin Kheladze, a Regional Studies Center kutatója tartott előadást, amelyben kifejtette álláspontját a muszlim narratíváról. A média nagyban hozzájárul a közvélemény formálásához, ezért nem ritka, hogy minden iszlám vallású emberre terroristaként tekintenek. A helyzet Grúziában más, a muszlimoknak vannak jogaik, érvényben vannak a saría szabályai. Az integrálódás valamivel könnyebb volt egyrészt a változatos vallás és a különböző etnikumú lakosság miatt, másrészt pedig a mély történelmi múltnak köszönhetően. Grúzia kapcsolata az iszlámmal az 7. századra tekint vissza. Kheladze véleménye szerint együttműködésre van szükség az államok között e téren, ugyanis az Iszlám Állam legyőzése nem állítja meg az egyéb radikális csoportokat.
A migrációs kérdést Dominik Mazur lengyel szemszögből közelítette meg. Visszatekintve az elmúlt néhány száz évre, Lengyelországban mindig is nehézkes volt az asszimiláció. Példaként a zsidó közösséget említette, akik az erős kultúrájuk miatt illeszkednek be lassan a lengyel társadalomba. Az előadó meglátása szerint nélkülözhetetlen a menekült és a migráns fogalmi elemeinek elkülönítése. Az ország ugyanis segítőkészen fogadja a menekülteket, de nem kívánja integrálni a gazdasági migránsokat. Hozzátette, hogy a külföldről érkezők olcsó munkaerőnek számítanak, így a gazdasági növekedéshez szüksége van Lengyelországnak rájuk.
Egy másik európai országot, Ausztriát vizsgálva öt fő szempontot kell figyelembe venni Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet munkatársa szerint: a családot, a társadalmi életet, a benyomást, az értékeket és az elvárásokat. Ezek a tényezők befolyásolhatják a befogadó környezet elfogadását, illetve elutasítását. A keresztény és az iszlám vallás közötti különbségek közül a kutató a szülői felügyeletet emelte ki, ezen keresztül tanulmányozva az ausztriai diákoktól összegyűjtött tapasztalatokat. Ennek fényében állíthatjuk, hogyha már a fiatalok nehezen fogadják el a muszlim közösségeket, az idősebb emberek még kevésbé fogják.
Zárógondolatként Gallai Sándor, a MKI igazgatója megköszönve az előadóknak és a résztvevőknek a jelenlétet kifejtette, hogy a migrációs kérdést nem lehet csak úgy félresöpörni. Az Európai Unió felkészületlensége és a válság folyamatos félrekezelése okán az évek alatt számos különböző tagállami megoldás született, ám közös uniós fellépés nélkül aligha lehet ezt a problémát megoldani.
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Szilágyi Dénes