Kriminál- és drogstratégia

A Kriminalisztika fejlesztési irányai Ludovika Kiemelt Kutatóműhely tudományos workshopot rendezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán, melynek fókuszában a kriminálstratégia, valamint a drogstratégia állt.

„A stratégia nem minden, viszont anélkül semmi nem ér semmit” - mondta Dr. Mészáros Bence r. ezredes, aki a kriminálstratégiával kapcsolatban fejtette ki gondolatait. Az RTK mb. tudományos és nemzetközi dékánhelyettese szerint ez a kriminalisztika azon része, amely a bűnözés helyzetére vonatkozó objektív adatokra és a lakosság szubjektív biztonságérzetére alapozva a bűnözés elleni küzdelmet szolgáló intézkedések összességének tervezésével és szervezésével foglalkozik. Mészáros Bence előadásában szólt a kriminálstratégia egyes funkcióiról, így például a gyakorlati adaptációról, a bűnüldözési eszközök és erők felosztásáról, a konkrét stratégiák kidolgozásáról és eredményeik értékeléséről, valamint az innováció szerepéről. Elmondta, hogy hazánkban a kriminalisztika negyedik ágához tartozik a kriminálstratégia, a krimináltaktika, a krimináltechnika, valamint a kriminálmetodika mellett. Mészáros Bence kiemelte, hogy a kriminálstratégia tudományos megközelítése tovább osztható, így a szakstratégia a bűnözés elleni küzdelem szemszögéből közelíti meg a témát, a regionális stratégia földrajzi és kriminálszociológia irányból járja körül a tárgykört, míg a bűncselekmény-orientált stratégia a bűnözés kriminológiailag meghatározható egyes területeire fókuszál, mint például a kábítószer- vagy a fehérgalléros bűnözés. Végül a dékánhelyettes kitért a „predictive policing”, azaz a prediktív rendészet aktuális kérdéskörére is, amely algoritmusokkal meg tudja jósolni az esetleges bűntények valószínűségét, így a szervek koncentrált közbelépésével hatékonyabb lehet a rendőri fellépés.

A rendőrség drogellenes stratégiájának sarokpontjait Dr. Mátyás Szabolcs r. őrnagy mutatta be, aki szerint a kábítószer használatnak több ezer éves kultúrtörténete van. Az NKE RTK Bűnügyi Stratégiai Tanszék vezetője kifejtette, hogy már a sumérok, a kínaiak és a görögök is használtak ópiumot. A globális drogpolitikában csak a XX. században következett be változás, 1909-ben kötöttek multilaterális egyezményt Sanghajban. „Ekkor írták alá az első ópium-megállapodást” – emelte ki Mátyás Szabolcs. Véleménye szerint hazánkban nagyon sokáig nem merült fel a szabályozás igénye, számos esetben orvosok morfinnal éltek vissza. A rendőrség látókörébe hosszú évekig nem jutott el a probléma. A rendszerváltozással megnyíltak a határok, ekkor ismerkedhettek meg a magyar emberek széleskörűen a drogkultúrával. A tanszékvezető rávilágított, hogy kábítószer stratégiáról 2000-től beszélhetünk, a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai program viszont 2009-ben készült el. Az erről szóló határozatot azonban ki kellett egészíteni a hatályba lépő uniós drogstratégiával, így újabb fordulóponthoz ért a szabályozás. Jelenleg hazánkban a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról szóló 80/2013. évi országgyűlési határozat a mérvadó, amely keretében megszületett a 4/2014-es ORFK utasítás. „A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig, annak ellenére, hogy a világban és a Magyarországon belül tapasztalható tendenciák alapján ez irreálisnak tűnhet” – mondta Mátyás Szabolcs. A tanszékvezető előadásában kitért a DADA és ELLEN-SZER programokra, intézmények létrehozására, valamint irányszámok meghatározására. A terjesztői típusú magatartások miatt indított eljárások arányának 2020-ig országos viszonylatban meg kell haladnia a 25%-ot. Mátyás Szabolcs szólt a szervek együttműködésének fontosságáról, valamint a Nemzeti Szakértői és Kutató Központtal való közös stratégiai munkáról. Az előadó kifejtette, hogy sokáig a vietnámi maffia uralta a magyar piacot, viszont mára az albánok rendelkeznek a legtöbb ültetvénnyel és laboratóriummal. „Sokan fehér köpenyes kutatókra gondolnak a laboratóriumoknál, azonban az alvilág vegyészei gumicsizmákban járnak és sötét pincékben készítik a designer drogokat” - fogalmazott a szakember.

Bezsenyi Tamás r. őrnagy a rendőrség drogellenes stratégiáját értékelte a gyakorlati tapasztalatok alapján. Kiemelte, hogy a rendszerváltás utáni hazai kriminológiában a Nemzetközi, Szervezett- és Kábítószer-bűnözés Elleni Szolgálat létrehozása jelentett fordulópontot. Jelenleg a Nemzeti Nyomozó Iroda Kábítószer Bűnözés Elleni Osztálya foglalkozik főként a területtel. „A kilencvenes évek második felétől egyértelmű volt, hogy nem csak tranzit-, hanem fogyasztó ország is vagyunk” – emelte ki Bezsenyi Tamás. Véleménye szerint a kábítószeres büntetőeljárások során a szakmának retrospektív szempontból kell vizsgálni az ügyet, a felderítésre kell fókuszálni. „A helyszín helyett az emberekkel kell foglalkozni, hogy megtudjuk, ki terjeszt kábítószert.” A tanársegéd felhívta a figyelmet, hogy ehhez a beépüléshez egyfajta „csibészség” szükséges, sokszor ez lesz a siker záloga. A témában végzett kutatások során személyes interjúkat készítettek olyan hivatásosokkal, akik terepen dolgoznak, így számos operatív tapasztalatra derült fény. Aktuális gyakorlat a „fogyasztózás”, amikor a fogyasztókon keresztül érik el a dílert, de a titkos nyomozások nagyobb volumenű hálózatokat is képesek lebuktatni. Az előadás során felmerült a párhuzamos nyomozások kérdése, amikor egy-egy hálózatot több szervezet is megfigyel és vizsgál. Így az esetleges lekapcsolások alkalmával komoly nyomozati munka veszhet el. Az interjúk összegzéseként Bezsenyi Tamás bemutatta, hogy a szervezeti centralizálás melletti érv a párhuzamosságok elkerülése, azonban az ezzel egyet nem értők inkább csak koordinációs szintre emelnék az együttműködést. Sokan számoltak be a szakmai képzések hiányáról, valamint a gyakorlatban problémás kérdésről, a vagyon-visszaszerzésról. A kutatás további tapasztalata, hogy a kábítószerrel foglalkozó egységek sokkal nyitottabbak a nemzetközi együttműködésre, mintsem a hazai kooperációra.

 

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes