A kiváló teljesítmény titkát évszázadok óta keresi az emberiség, és nincs ez másként napjainkban sem. Az elmúlt húsz évben robbanásszerű fejlődés mutatkozott meg a pszichológia e területén, napjainkban pedig egyre több publikáció jelenik meg különböző tudományos folyóiratokban. A kutatási eredményekről és új szemléletekről tartott előadást az NKE-n Prof. Albert Ziegler, az Erlangen-Nünbergi Egyetem Oktatáspszichológiai és Kiválóság Kutatási Tanszékének tanszékvezetője.
Prof. Ziegler az egyetem Közszolgálati Kiválósági Központjának meghívására érkezett az NKE-re. A Nünbergi Egyetem tanszékvezetője a kiválóság, a tehetségfejlesztés, illetve az oktatási és kognitív pszichológia témakörében az elmúlt 30 évben több mint 300 tudományos cikket és könyvfejezetet publikált, emellett számos nemzetközi és német oktatási, valamint kiválósági projekt vezetője. A neves német kutató egy személyes példával nyitotta az előadását. PhD disszertációjának témavezetőjével, Prof. Kurt A. Hellerrel 2000-ben közösen megjelentettek egy cikket, amiben kidolgozták a kiváló teljesítményhez vezető út elméletét, amelyet egy diagram segítségével ábrázolt a közönség számára is. E diagram szerint három részre különíthető el a tudás: azok az egyének, akik az általános tudást, általános körülmények között szerzik meg, majd azok a tehetséges egyének, akikben megvan a kiválósági potenciál, végezetül pedig azok, akiknél azonosítani is lehet a kiváló teljesítményt. Ez utóbbi csoport időbeni és korosztálybeli meghatározása azonban a tanulmány elkészítésekor még kihívást jelentő feladat volt. Manapság azonban úgy tűnik, hogy a tehetséggondozásban jelentős fejlődés mutatkozik meg, ugyanis a szülők nagyobb mértékben támogatják gyermekeiket és a tanárok jobban elismerik diákjaikat. A kérdés csupán az, hogy mi a kiválóság megszerzéséhez szükséges legfontosabb elem? Prof. Ziegler szerint „az erőforrások, különösképpen a tanulmányi erőforrások töltik be a legfontosabb szerepet a kiváló teljesítmény eléréséhez”. Korábban a kutatók elsősorban az IQ-ra és a motivációra helyezték a hangsúlyt, azonban mára ez a szemlélet megváltozott és az erőforrások kerültek előtérbe, különös hangsúlyt fektetve azok megfelelő fel- és kihasználására. Az ún. „akciotóp” modell pedig ennek feltárásában nyújt segítséget.
„A kiváló teljesítményhez is rendszereken át vezet az út” – de vajon mit is értünk rendszer alatt? A rendszer fogalmát sokan sokféleképpen definiálják, ugyanakkor mindegyik jelentésből kivehető, hogy ez különböző objektumok és alkotóelemek kapcsolata, kölcsönhatása, amelyben ezek az egységek egy feladatot látnak el. Ilyen rendszerre példa a hétköznapokból az egészségügyi vagy üzleti rendszer, ahol szintén megtalálható ez a kölcsönösség. Tudományos téren ilyen rendszer a biotóp, amely a különféle fajok (állatok, növények) egy helyen való együttélésének rendszere, valamint a szociotóp, amely a lakóhelyi társadalmi környezeteket foglalja magába. Az „akciotóp” modell esetében pedig a környezet és az egyén dinamikus interakciójára épülően a tevékenységre helyeződik a hangsúly. Az „akciotóp” tehát mindenki számára egyedi értékeket és jellemzőket jelent.
Az „akciotóp” rendszer több ezer különböző funkciót tölthet be az egyéni igények függvényében, amelyek később kihatással vannak az elérni kívánt életcélokra is. Ilyenek lehetnek a tehetségesség szempontjából a tanulmányi célok. Például, ha egy diák érdeklődik a zene iránt, megfelelő tehetséggondozás mellett akár elismert karmester vagy zeneszerző is lehet belőle.
Az egyének tekintetében fontos elem a fizikai erőnlét is. A professzor elmondta, hogy saját magán tapasztalta már, hogy olykor a nem elégséges testmozgás, vagy egészségtelen életvitel bizony hatással van az agyi működésére. Hozzátette, hogy megfigyelhető, ahogy egy nap alatt akár 40 ponttal is ingadozhat az ember IQ-ja, a fizikai állapot függvényében. Megemlítette továbbá, hogy a jó teljesítményhez a figyelem is fontos elem. „Tanárként például kihívás a diákok figyelmét megragadni, ezért aztán egy 30 fős csoport esetén, ha már 12 diák folyamatosan figyel, akkor sikert érünk el”. A figyelem mennyiségi mutatója mellett fontos kitérni annak minőségére is. Különböző egyének ugyanabban a szituációban nem feltétlenül azonos módon figyelnek a környezetükre (például vezetés közben az utas és a sofőr ugyanazt látja, ugyanakkor más szinten értelmezik a látottakat).
Prof. Ziegler előadásból kiderült, hogy számos külső tényezőnek, például az erőforrásoknak sokkal nagyobb szerepük van a kiváló eredmények elérésében, mint magának az intelligenciának, így ezeket is figyelembe kell venni a megfelelő tehetséggondozási rendszerek kialakításakor.
Szöveg: Ondrék József
Fotó: Szilágyi Dénes